Nemrég értem haza, mert Virág a mai napon kórházba vonult és oda kísértem el.. Virág tüdeje állapota megköveteli hogy időnként kezelni kell ahhoz hogy szinten legyen tartva.. most egy kis megfázás miatt előrébb került ez a kezelés..

Virág nagyon ügyesen kezeli ezeket a helyzeteket sőt fel sem tudom fogni hogy milyen okosan viselkedik egy ilyen helyzetben is amikor kórházba kell vonulnia, idegen emberek közé.. Nagyon büszkék vagyunk rá!!

a mellékelt képen pedig Virág látható amint szintén nagyon ügyesen segít a süteményt (linzert) készíteni amit végül el is csomagolt útravalónak a kórházba! 

és ha ez még mindíg nem lenne elég.. amire a legbüszkébb lehetek hogy az alábbi verset kaptam Lányainktól (de Főleg Virágtól) azt hiszem kevés nagyobb elismerés létezik ennél : 

Muhi János: Mesélj apu

Mesélj nekem apu,
Mi az, hogy becsület?
Hogyha az van nekem,
Jár érte tisztelet?
Milyen lesz apu,
Az igaz szerelem?
És ha majd elmúlik
Akkor az fáj nekem?

Vannak-e apu,
Ma is istenek?
Hisznek-e még bennük,
Most is az emberek?
Van-e tényleg élet
A halál után?
És ha ezt kérdezem,
Miért nézel bután?

És ha majd felnövök,
Nekem is lesz sorsom?
Mert most a tanulás,
Az a legfőbb gondom.
Miért lesznek rosszak,
Apu, az emberek?
Hogy lehet, hogy vannak
Éhező gyerekek?

Ha a munkádért mindig
Megkapod a béred.
A hónap végén akkor
Miért nincsen pénzed?
Ha rám nézel, látom,
Fátyolos a szemed.
Hogyha én nem lennék,
Könnyebb volna neked?

Hogyha öreg leszek,
Nekem is lesz szagom?
És az unokákat
Én is elronthatom?
A szomszéd néniből
Mikorra lesz banya?
Hogy lesz egy országból
Mocskos zsiványtanya?

Sok mindent nem tudok,
De egyet, elhiheted,
Megmutattad nekem,
Milyen a szeretet.
Ne búsulj, apa,
Nem számít a pénzed,
Mert jó, hogy velem vagy,
Én így szeretlek téged.