Virág egyre ügyesebb és kezd olyan dolgokat észrevenni megérteni felfedezni amik a görcsrohama miatt teljesen el voltak tűnve. Ezek olyan apró mozzanatok észrevételek amik talán csak a közvetlen környezetének tűnek fel mert mi tudjuk hogy mit tudott, milyen volt előtte... hova épült le és hová fejlődik most vissza. lehet hogy ez másnak hétköznapi de nekem/nekünk ez csodával határos.. 

Ma reggelizés után valamiért rá akartam szólni de Ő nevetett csak ... aztán közölte hogy he-he vajas a szád... :-) máskor ilyen apróságok nem voltak tapasztalhatóak nála. egyre többet kommunikál és ennek is vannak mélységei. nem vagyok szakértője a témának de korábban nem voltak túl mélyreható és hosszú hozzászólásai. inkább csak egyszavas kommuikációt folytatott. Mindent egyszóval fejezett ki kérést kijelentést észrevételt egyaránt. (hozzáteszem ennél is korábban még ilyen sem volt.) például ha zsepire volt szüksége azt mondta zsepi! ha inni kért inni! és így tovább!

Mai szintű kommunikációja pedig : kérek szépen zsebkendőt! és köszönöm! 

Mi sem példázza jobban hogy az embereknek újra meg kell tanulnia csodaként megélni a hétköznapinak vett csodákat. Hiszen amikor gyermekünk 1 éves kora körül járni tanul az egész család ujjongva veszi tudomásul és dicsekszenek ismerőseiknek.. ám később már fel sem tűnik amikor ugyanaz a gyermek 5 vagy akár 10 éves lesz hogy ez ugyanaz a gyerek aki olyan ügyesen tette meg első lépéseit... de hosszú lenne még a sor...:-)

A bejegyzés trackback címe:

https://viragesmalna.blog.hu/api/trackback/id/tr54620594

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.